Mert csak

A demokrácia és a politika nem föltétlenül tartoznak össze. Aki azt állítja, hogy a többi utópia, annak érdeke ezt állítani. A parlamentáris demokráciák és a politikai rendszerek kora leáldozóban van. Elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy mikor, hogyan és mivé alakul át.

Már rég nem jó

A reprezentációs elven működő államvezetési rendszer a városállamok méretéhez volt idomítva. Hogy miért? A válasz a kommunikációban rejlik: annak idején képviselt-képviselő arány jó volt: a képviseltek közvetlen rálátással és ráhatással lehettek a képvselőikre: volt lehetőségük a kommunikációra.
Aztán eltelt jópár év mikor a "fejlett" viágban nem ilyen elvek alapján rendezték az országok ügyeit. Aztán megint megpróbálták a franciák. Csakhogy addigra már ez az arány elromlott. Rengeteg embert képvselt egyetlen ember. Mivel már nem lehetett csak úgy elbeszélgetni és a legfejlettebb kommunikáció is kimerült a levélben, ideológiai alapokra terelődött a hansúly.

Én képvisellek, ha te is azokat az elveket vallod, mint én

Szép. Ilyen elv aztán lett bőven: bal és jobb, liberális, konzervatív, republikánus, királypárti, demokrata, szocialista, kommunista, kapitalista, kisgazda, szociál-demokrata, keresztény, kommunista és még sokan mások. Csakhogy az ilyen ideológiáknak nem lehet tartalmat adni. Nézzünk csak körül nálunk: a jobboldailak és a baloldaliak szerepet cseréltek, mégis jobboldalinak és baloldalinak hívjuk őket. Ezen igazodjon ki valaki. Így nem csoda, hogy az ideológiából szlogen lett, a választási igéretből kabaré. Most őszintén: hiszel te még valamelyiknek?

Új szelek

A kulcs megint a kommunikáció: a képviselők hozzászoktak, hogy a képviseltek nem látnak be a dolgaikba, így könnyen elhitték, hogy teljesen szabad a kezük és az igéreteik csak a megválasztásuk napjáig érvényesek. Igen ám, de a kommunikáció az utóbbi néhány évben olyan mértékben és formában fejlődött, hogy a képviseltek bizony már egyre jobban belelátnak az őket képviselők dolgaiba, ráadásul igen gyorsan értesülnek ezekről. És bizony a képviselő is gyarló ember ráadásul jóval töb ba kísértés. Válasszunk másikat. Rendben, de az is csak emberből van, szóval nem lesz jobb. Mindegy, hogy miként hívják a pártot, aminek az ideológiájára szavazol. Eljutottunk arra a pontra, hogy egyetlen pártideológia vagy pártprogram sem alkalmas arra, hogy egy országot négy évig elvezessen. Ez a rendszerből adódik, nem az egyes pártok hibája, a kulcs a modern kommunikáció. Az én következtetésem: a politikai alapokon működő reprezentációs államirányítás mint olyan nem jövőképes. Valami más kell helyette (nem csak nekünk, az egész fejlett világnak), valami egészen más, ami nem korumpálható, amiből az emberi tényező a lehető legkevésbé érvényesül és ami a modern technikát valóban a javunkra fordítja. Szerinted?